Sapis Zselyke kosárban 1.
Sapis Zselyke kosárban 2:)
Elég nehezen esett le, de miután utánaolvastam, kezdem azt hinni, hogy elkezdődött a fogzási hercehurca első felvonása. Nyál, nyál, nyál, mindent szájbatömködés és rágás... Így vagyunk mostanában. Éjjel pár fölsírás. A kis fehér vonalka megjelenése persze ettől függetlenül még hónapokig is eltarthat.
Szóval először volt a nyáladzás, egyre több és több. Most kis partedlivel éli Zselyki a mindennapjait, mert olyan mértékű nyáltengert eregetett a rucijára, hogy a két réteg mindig átnedvesedett, vizes ruhában meg télelőn nem a legbiztonságosabb tartózkodni. A cumit már nem szopja inkább rágja, és minden keze ügyébe kerülő tárgyat a szájába gyömöszöl. Elefánt, pelenka, anya ruhája, apa ujja, semmi nincs biztonságban.
Így alszom én:)
Az éjszakai plusz ébredésektől eltekintve nincs semmi gáz, továbbra is jól alszik napközben, jókedvű, étvággyal sincs semmi baj. Ha ez még csak a bemelegítés, reméljük a folytatás is enyhe lefolyású lesz. Mindenesetre megrendeltem egy borostyán bébiláncot, ártani nem árthat, sőt én bizakodom a későbbiekre nézve jótékony hatásában. Európából jön, csak győzzük kivárni...
Tegnap meg vásárolni voltunk hármasban. Elsősorban Zselyke úrhölgy zsákolt be sokmindent. Apa meg úgy látta, hogy Zselyki tudta, ez az ő helye, a giga babaáruház, boldogan nézelődött szerteszét. Vettünk egy nagy fürdőkádat Zselykinek mert a régit kinőtte, kapott új cumikat és cumitartót. A cumitartó ötletéből én akartam meggazdagodni:) mert azt hittem ez még csak nekem jutott eszembe. Hát nem. Kapott Zselyki rágójátékot is, amit le is lehet fagyasztani, fogzáskor hűti az apróságok ínyét. Sikeresen ki is fertőtlenítettem úgy, hogy megolvadt az a hűthető dolog... kuka. Vehetek újat. Aztán sikerült sapit is venni Zselykusznak, olyat ami a fület is védi és nem is csúszik a szemébe, mert azt nagyon úútálja. És nem utolsó sorban végre a kis fejére való és még cuki is.
Esti sétán.
Ezzel még mindig nincs vége a beszerzett cuccoknak, még kapot Zselyki egy Chicco márkájú hordozót is. Mert tegnap amikor vettük, úgy volt, hogy karácsonykor megyünk Chicagoba, és akkor ott a metsző hidegben nem babakocsiban toljuk, hanem a hordozóban magunkhoz szorítjuk... Ma már nem biztos az a Chicago... mindegy, a hordozó valamire valamikor csak jó lesz:)
Végül, mivel múltkor nagy sikerem volt:) a kansasi égbolttal, mai sétánk során is fotóztam:
