Wichita indián szobra a város egyik jelképe.

 

Szombaton elkirándultunk a tervek szerint Wichitába. Nem volt éppen közel, de Emőke szereti a sebességet, nekük meg sietni kellett, hogy még naplemente előtt bejárjuk Wichitát, úgyhogy gyorsan mentünk és jó időt futottunk. És érdemes volt elmennünk, mert szép napunk volt, klassz hely Wichita (ezt persze kansasi viszonylatban értem:) ).

 

Wichita az azonos nevű indián törzsről kapta a nevét. A város szívében van egy a nagy indián szobor (lásd első kép) az Arkansas folyó partján. (Sandy Cooper megtanította az Arkansas szó kiejtését. Nem azonos a vége a Kansas kiejtésével. Kansast Kenszesz-nek ejtjük helyesen, Arkansast viszont Árkenszó-nak, régen Kansast is Kenszó-nak ejtették, idősek még mindig így.) A várost keresztül kanyarogja a folyó, ami reményekre adhat okot, egy helyes város, szépen kialakított folyópart reményére. És tényleg, visszatérve a Wichita törzsre, az indián törzsfőnök óriási szobra a város egyik jelképe, az Arkansas folyó partján. Tavasztól őszig óriási fáklyák égnek a szobor körül, mivel az indiánok köztudottan jóban voltak a tűzzel. A szobor mellett van egy állandó szabadtéri kiállítás is, vasból. A Wichita törzs eszközeiről, életéről lehet itt megtudni dolgokat. A folyópart pedig szépen ki van alakítva, már Amerikához képest, vannak padok, facsemeték, bicikli és futóút.

 

 

Híd a folyón.

 

 

Exploration Place

 

Wichita Kansas állam legnagyobb városa, több mint félmillióan lakják, ipari központ, amelynek kiemelkedő ágazata a repülőgépgyártás. Ennek előtte Wichita is "tehénváros" azaz cow-city volt, olyan város ahova egészen Texasból hajtották fel a cowboyok eladásra szánt csordáikat.

 

De hogy így belekaptam a közepébe, térjünk vissza a kirándulás elejére:) Amire megérkeztünk már jócskán ebédidő volt. Az odaúton én döngettem:) visszafelé a párom, én meg az igazak álmát aludtam. Szóval odafelé megálltunk egy benzinkútnál, ami egy kis plazaszerű intézménnyel volt összekötve, ott szerencsére sikerült felmarkolni néhány Wichitáról szóló prospektust. Kinéztem egy helyet, ami azt hittem a folyóparton lesz, és jókat lehet ott enni. Csaknem három év után, még mindig vannak illúzióim... Megint azt hittem, hogy Európában vagyok és majd a folyóparton megebédelek. Tévedtem, mert a térkép alapján egy nyílt bevásárlóközpontban lyukadtunk ki, ami mellett van egy-két nagy tó, szóval hogy víz, ez zavart be...

 

Folyópart nem, de az étterem meglett. Én választottam és már férjuram is annyira éhes volt, hogy ereje sem maradt vitatkozni. Bementünk. És itt értettük meg, hogy hol időznek a wichitaiak. Hát, a Red Robinban. Hatalmas étterem, a plafon tele lufikkal, vidám színekben játszott az egész hely, hamisítatlan amcsi hangulat, hamburgerillat. Nem mondom, hogy csak úgy hasraütve javasoltam a helyet, felkészült voltam hamburgertémában. Tudtam, hogy a Red Robinnak az a jelmondata: America's Gourmet Burgers & Spirits... persze nem az utóbbi érdekelt:)

 

 

Na és akkor kihozták ezt. Azt hiszem nem vagyok szerénytelen ha azt mondom értek kicsit a hambikhoz:) És így, mint szinte szakértő, megállapíthatom, hogy ez tökéletes volt. Most gondolhatjátok, hogy mi lehet olyan nagy kérdés egy hamburgerben, pedig igenis nagyon sok hátulütője lehet. A legrosszabb az olyan puccosabb fajta amerikai éttermekben, ahol nem is értenek igazán a hamburgerhez és félben hozzák ki késsel villával, mert az hiszik úgy elegáns. Akkor már tudom, hogy rosszat fogok enni. Kihozzák a bucialjat rajta a hússal esetleg még két paradicsomszelet, a bucitető meg a saláta külön. Száraz vacak az egész, mert saját tapasztalataim alapján a hamburger akkor jó, ha szaftos. Jó szaftos. Lehet az speckó szósz vagy a sztenderd, majonéz, kechup, mustár. Hagyma is kell bele, saláta és paradicsom. A hambihúsról feltételezem, hogy nem rossz minőség, ha egy burgerért csaknem 10 dolcsit fizetünk. Szóval a hozzávalók és a szaft a lényeg. 

 

De ha ezek meg is vannak, akkor is rémálommá válhat az elfogyasztás. Mivel túl sok a belevaló, szétesik, kifolyik, nem lehet rendesen elfogyasztani. Egyik megoldás amikor egy kis zászlót szúrnak a hambi közepébe, nem rossz de nem az igazi. Az egyetlen jó megoldás, amikor a fele hambit papírba csomagolják mint jelen esetben. Minden problémát megold... A burger mellé sültkrumpli jár és diet cola, amit Babóka ittléte óta nem fogyasztok, az egészséges táplálkozás jegyében, limonádéval váltom ki. De colával az igazi. Vagy shake-kel (800 kalória pluszban). És mindez, ha normális helyen eszed, a hozzávalókat tekintve nem hiszem, hogy egészségtelen lenne, csupán csak kalóriabomba... De a vasárnap úgyis kondinap... Kicsit bőlére eresztettem, de ezt feltétlenül fontosnak tartottam elmondani a wichitai beszámoló kapcsán:)

 

 

Ebéd után nehezen mozogtunk, de bejártuk a folyópart egy részét, megnéztük a parkokat.

 

 

Csalóka pocakfotó ebéd után:)

 

 

Ez Bubókám Neked küldöm:) Örökké virágzó tavirózsák a természetesség jegyében.

 

 

Tópart a folyó mellett.

 

 

Csak a keretesség miatt, indián másodszor, hátulról.

 

 

Egyelőre ennyi, holnap jövök, a wichitai kirándulás java még hátravan:)