Ma lógtunk az ovi-angolról:) Már este rájöttem, hogy ma reggel nem lesz erőm felkelni korán, összecuccolni Zselykit, eljátszani a szokásos ringató köröket Emőkével, szóval inkább maradtunk mára itthon. Zselyki nagyot játszott én meg piskótatekerccsel kísérletezem (nem lett rossz, majd részletezem) néha pedig cinkosan összenevettünk, hogy ez most nekünk sokkal jobb így.

Zselykusz manó jól van, mostmár mindent fogdos, beleakasztja a kis kezeit az elefánt fogantyújába a cumi fogójába, próbálja elkapni a lógó béka grabancát. Kocsikázási szokásai megváltoztak, mostmár nem mindig jó autókázni, csak abban az esetben, ha tempósan haladunk. Ahogy megállunk a piros lámpánál éktelen visításba kezd. Ahogy zöldre vált és elindulunk, abban a pillanatban abbahagyja. Ez kicsit idegörlő, már amikor látom előttünk a piros lámpát kitör a frász:)

Esti sírásokkal úgy vagyunk, hogy egyik este vannak, másik este magától elalszik a Kisasszony, ahogy éppen a kedve tartja:) Kapott egy rizs babát, amit meg kell melegíteni és a hasára tenni, ha azzal van a probléma, vagy ha nincs akkor is praktikus egész télen (holnapra hózápor várható). Az első fürdőkádját kinőtte, most majd elkezdek gondolkodni hogyan tovább...

Oviban sincs már mindig jó kedve Zselykusznak, ami érthető is, hangos, zajos, idegen hely. Az kissé bosszantó, hogy az óvónénik szerint két megoldás van egy bébisírásra, vagy túl van öltöztetve vagy éhes. Hát Zselyke egyik sem szokott lenni, éhes pláne, mert szopi van ovi előtt és után, úgyhogy ez a tényező kizárva. A túlöltöztetés sem valószínű, de ha úgy találják, én nem bánom, ha megszabadítják mondjuk a felsőjétől, ha indokolt. Eun-Mi viszont múltkor a szívére vette, hogy ő nem értett egyet azzal, hogy a gyereket kihámozzák a medveszőrből, mégis megtették...

Sandy Coopernek jövő keddre szervezzük a meglepetés partyját, szülinapi buli. Sikeresen leráztam magamról az ajándékvásárlás, pénzbeszedés terhét, Eun-Mi is így tett, de szerencsére volt aki bevállalta. Én viszek majd valami édességet (talán piskótát:)) lesz aki tortát süt, lesz aki sósat, lesz ajándék is, meg birthday card, majd fotózok természetesen.

Most este pedig a főutcán jártunk, az időjárás drasztikusan megváltozott egyik percről a másikra, most a 4 fokos süvítő szélben toltuk Zselykit, meg betértünk egy kávézóba forró csokizni. És a főutcán található európai marketben találtam végre vegetát, vaníliás cukrot, gulyásfűszert, pudingport és karácsonyi ízű milkát:) És csokimikit is lehet kapni ugyanott, igaz egy vagyon, de legalább van. A Mikulás meg a főutcán lévő ősrégi ruházati áruház (olyan otthoni Aranypók jellegű hely) padlásszintjén várja majd kis híveit, Zselyki is ott lesz a megfelelő időben:)

Most pedig egy kis videó arról, hogy mennyire ragaszkodik Zselye az elefántjához:) A videón szereplő beszélő kacsa pedig Danny, akinek hobbija a szörfölés a neten, szereti a vízágyakat, kedvenc kajája a sós keksz és a legjobb tulajdonsága a barátságosság. (Egy kis kártyával adták örökben amin ezek a tudnivalók szerepeltek.)

Ma 20 fokos reggelen egy nagy Obama plakátra ébredtünk, ami az indiai szomszédasszony előkertjében virított. Amúgy nagyon sokan kitették már jó ideje, hogy ki mellett határozták el magukat, a sétáink alapján megoszlanak a szavazatok.

Aztán reggel elindultunk Zselykusszal a templomba, angol-oviba, ami egy kijelölt szavazóhely volt, özönlöttek a népek. Angolon természetesen már megint a bonyolult amerikai választási rendszer volt a téma...

Este pedig keddi rendes sétánkat végeztük a főutcán, ahonnan lekerültek a Halloween dekorok, helyette minden fát karácsonyi égőkkel díszítettek. Talán a mai nap volt az év legkellemesebb időjárású napja, 22 fok körül, szürkületben kivilágított fák és üzletek között. Az emberek elárasztották a főutcát, mert a Ben&Jerry nevű fagyizóban ingyen gombóc járt minden szavazónak délután 5 és 8 között...